A kibédi csárdában
Mátyus Ferencné Madaras Erzsébet, 46 éves
A kibédi csárdába,
A kibédi csárdába,
Ecet ég a lámpába,
Ecet ég a lámpába.
Meg sem gyújtják, mégis ég,
Meg sem gyújtják, mégis ég,
Kilenc betyár a vendég,
Kilenc betyár a vendég.
A tizedik én vagyok,
A tizedikén vagyok,
Hazamennyi nem tudok,
Hazamenni nem tudok.
– Kocsmárosné, édesem,
Kocsmárosné, édesem,
Van-e bora mézesen,
Van-e bora mézesen?
– Van egy kicsi, de nem jó,
Van egy kicsi, de nem jó,
Nem betyároknak való,
Nem betyároknak való.
– S nem vagyunk mi betyárok,
Nem vagyunk mi betyárok,
Úton élő zsiványok,
Úton élő zsiványok.
Nem bántsuk mi ja szegényt,
Nem bántsuk mi ja szegényt,
Csak a nagygazda-legényt,
Csak a nagygazda-legényt.
Aztot sem a pénziér,
Aztot sem a pénziér,
Csak a büszkeségiér,
Csak a büszkeségiér.
82–83. Nem bántjuk mi a szegényt. I–II.
Közismert ballada ma is Kibéden. Lakodalomban, mulatozás közben gyakran éneklik. A fiatalabb nemzedék is tudja, így akárhány változatban is gyűjthető. Seprődi gyűjteménye is tartalmazza (Seprődi, 1974: 426; ESzD: 70.). Mindkét dallam műzenei eredetű. A 82. sz. változat énekese Rózsa Sándor nevéhez kapcsolta a történetet, míg a 83. sz. változatban nincs is megnevezett betyárhős. A név hozzákapcsolása tehát esetleges.
(Ráduly 1975: 183.)