Balladatár


Címek
1   a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Évek
1837   1839   1853   1854   1856   1857   1859   1860   1862   1863   1864   1865   1866   1867   1868   1869   1870   1871   1873   1875   1882   1894   1895   1896   1897   1898   1899   1900   1901   1903   1904   1905   1906   1914   1933   1934   1936   1937   1938   1939   1940   1942   1943   1945   1946   1947   1949   1950   1951   1952   1953   1954   1955   1956   1957   1958   1959   1960   1961   1962   1963   1964   1965   1966   1967   1968   1969   1970   1971   1972   1973   1974   1975   1976   1977   1978   1979   1980   1981   1982   1983   1984   1987   1988   1990   2013   2014   ismeretlen  

Helymutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Névmutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   w   z  

III. Új balladák

A juhászok erdején, mezején


Gyűjtő: Pozsony Ferenc
Gyűjtés ideje: 1974
Gyűjtés helye: Páva
Közlő: Pozsony Ferenc
Közlés ideje: 1984
Megjelenés helye: Pozsony 1984: 212-213/114. sz.
Adatközlő neve, életkora, foglalkozása:

Sütő Béláné Szakács Mári, 77 éves



Szöveg

A juhászok erdején, mezején
Rigó fütyöl hársfának tetején.
Az a rigó mindig azt kiáltja:
De sok kislányt megcsalt a babája.

Lányok, lányok, rajtam tanuljatok,
A legénynek csókot ne adjatok,
Mer az a csók nem esik hiába,
Hull a könnyed a bölcső fájára.

Ez a kislány akkor szomorkodik,
Mikor a szoknyája domborodik,
Akkor jut majd minden az eszébe,
Mikor sír a kisgyermek az ölébe.

Ó, te hűtlen, kérlek az egekre,
Tekints a te árva gyermekedre!
Tekintettem, míg megcsalhattalak,
Már ezután a jó Istenre bízlak.



Megjegyzés

114–115. Leányanya siralma

            Ezt a balladás dalt Szabó T. Attila a megrendítő helyi eseményekhez fűződő új stílusú balladákhoz sorolta: „A megesett, gyermeket szült, de szeretőjétől otthagyott, a gyermekét gyöngéden szerető-rengető, a hűtlen szeretőt átkozó leányanya panasza előadásmódjában klasszikus balladai vonásokat (én-előadás, lány-barátnőktől való búcsúzás, a leánybarátoknak szól erkölcsi intelem) őriz” (Kallós–Szabó T. 1970: 642). Legutóbb Ráduly János is közölte két kibédi variánsát a klasszikus balladák sorában (1975, 28–29. sz.).

            Felső-Háromszéken a fiatalabbak körében is még elég népszerű ének. Egyes motívumai lírai dalokba is beépültek. Esztétikai értékei azonban jóval elmaradnak még az új stílusú balladatípusok kiforrottabb csoportjaitól is.

 

(Pozsony 1984: 269.)