A gyimesi hegyek
A gyimesi hegyek kőből vannak rakva,
De sok édesanya sírva jár alatta.
Ne sírj, édesanyám, ennek így kell lenni,
Minden jó családból egynek rossz kell lenni.
Szállj el, fecskemadár, zöld erdőn keresztül,
Szállj el az anyámhoz, csak ő van egyedül,
Szólj be az anyámnak, nagyon beteg vagyok,
Csikszerdai börtön vaságyán hervadok.
Öreg édesanyám, mér’ nem tanyítottál,
Mind a vékony nádat mér’ nem hajlítottál,
Hajlítottál vóna, meghajlottam vóna,
Ilyen sorsüldözött sose lettem vóna.
Noha a darabok némelyike helyi keletkezésű, balladás menetű rab-éneknek látszik, egyiknek-másiknak ismerjük földrajzilag távolabbi vidékekről való változatait is. Régebbi népköltési darabokból is kerültek át beléjük sorok; a II—III. darab madártól izenés motívuma éppen régi, már a XVII. századi virágénekekre is jellemző motívum.
Ortutay—Kriza 645—7, 777.
(Szabó T. Attila jegyzete; Kallós Zoltán 1971: 639.)