A Dráva hídja
ismeretlen
1. Bosnyák ország hegyes-völgyes határja;
De sok anya átkot mondott reája.
– Édesanyám, mért szültél e világra,
Kilenc kilós golyónak a számára?
2. Boszniából ment a gőzös Pécs felé,1
Sok magyar huszár halálát ott lelé.
Boszniában kit meg nem ölt a golyó,
Eltemette a sebes Dráva folyó.
3. Dráva folyó, Dráva folyó száradj ki:
Sok anyának bús könnyeit csaltad ki.
4. Dráva partján Eszék városa mellett
Ferenc József egy sírkövet emeltet.
Föl van arra aranybetűkkel írva:
”Itt van huszonhét huszárnak a sírja!”
5. Édesanya, szemed ott kisírhatod,
Barna kislány, galambod sirathatod:
Nem látjátok többé, akit sirattok;
Csak porokból nyílnak nefelejcsbokrok.
1. E sort így is dalolják: Dráva hídján ment a gőzös Bécs felé
(Kanyaró 2015: 386.)
198. A Dráva hídja (Marosvásárhely, Székelykeresztúr, Bágyon)
Lelőhely: EA 2276: 258. lap, 195. sz. Kanyaró Ferenc kézírása. A Vízbe fúlt huszárok balladatípusnak mesterséges úton létrehozott változata. A hagyatékban megtalált eredeti lejegyzések egyértelművé teszik, hogy több változatból/töredékből Kanyaró Ferenc állított elő egy elfogadható egészet.
A ponyvai eredetű ballada megtörtént tömegszerencsétlenséget mond el. A ballada keletkezési körülményeiről Lábadi Károly összefoglalását idézzük: „A vonat 1882. szeptember 2-án Eszékről Villányba szabadságra hazatérő katonákat szállított. Amikor a mozdony a Dráva hídjára ért Eszéknél, alatta összeroskadtak a vízmosta talpazatú pillérek, s a szerelvény a vízbe zuhant. Huszonhét Szabolcs megyei huszár és két pályamunkás vesztette életét a Dráva habjai között. Pesten Rózsa K. és neje adta ki a borzalmas szerencsétlenséget elbeszélő 8 lapos ponyvafüzetet. Tulajdonképpen első négy strófáját változatlanul vették át a szöveg befogadói, s a népivé válását egy katonadalból ismert közhellyel, átokkal toldották meg.” (LÁBADI Károly 1996: 499) – Lábadi Károly összefoglalójában a szerencsétlenség időpontja nem pontos. A Kolozsvári Közlóny 1882. szeptember 27-i (szerdai) számában jelent meg tudósítás az eszéki vasúti híd összeomlásáról. A tudósító pontos dátumot nem írt, viszont azzal kezdte a cikket, hogy „a híd már egy év óta roskatagnak mondatott, s folytonosan javítgatták. […] Néhány nap óta a híd a nagy árvíz következtében rendkívül nagy veszélynek volt kitéve, […] a folyó árja […] a híd oszlopait egészen alámosta. Pénteken éjjel és szombat délelőtt (Kiemelés tőlem: O. K.) a híd bizottságilag megvizsgáltatott, azonban minden rendben találtatott. Aggodalmat gerjesztő jelenségektől indíttatva, a közlekedés beszüntetését kérték, de sikertelenül. Midőn a vonat nagyobbára szabadságolt katonákkal telve a magyar part közelébe érkezett, hallható volt a híd ropogása és látható volt annak süllyedése.” (A drávai vasúti híd összeomlása Eszéken. I. évf. 162. sz.) A szeptember 27-i, szerdai tudósítás az előző hét péntek éjjelét és szombat délelőttjét (szeptember 22-ét és 23-át) emlegeti, amikor megtörtént a bizottsági vizsgálat, s azt követően engedélyezték a közlekedést a hídon. Ezek szerint a tömegszerencsétlenség – feltehetően – 1882. szeptember 23-án (esetleg 24-én) következett be.
A földrajzilag távoli tömegszerencsétlenséget elbeszélő ponyvanyomtatvány vagy az abból folklorizálódott ballada igen gyorsan eljutott Erdélybe. Ezt bizonyítják a Kanyaró Ferenc diákjai által Erdély különböző vidékein gyűjtött változatok, melyek egyúttal a ballada erdélyi előfordulásának első dokumentumai. Éppen ezért a továbbiakban minden változatot külön-külön felvettünk a főszövegbe.
A Vízbe fúlt huszárok balladája már csak azért is könnyen elterjedhetett nálunk, mivel erdélyi katonák is részesei voltak a boszniai okkupációnak. A Kanyaró-hagyaték lírai anyagában gyakorta bukkanhatunk olyan katonadalokra, melyek a boszniai háború élményéből születtek. De a siratóballadák között is találunk olyant, amit lejegyzője/szerzője boszniai katonáskodása idején vetett papírra (L. 284. sz. alatt a Farkas Mártonról szóló ciklust és jegyzetét).
(Olosz Katalin jegyzete; Kanyaró 2015: 732.)