A diófának három ága
Lőrinc Györgyné Hodorog Luca, Klézse
1. Diófának három ága,
Ni hol menen három árva.
Ni hol menen három árva,
Mind a három fődig gyászba.
2. - Merre mentek három árva,
Három árva fődig gyászba?
- Elindultunk Moldovára,
Hogy akadjunk jó gazdára.
3. - Ne menjetek Moldovára,
Metek nektek hármatoknak,
Metek nektek hármatoknak,
Hármatoknak három vessző.
4. Menjetek ki temetőbe,
Csapjátok meg apátoknak,
Csapjátok meg apátoknak,
S anyátoknak e mormentját.
5. S azt mondjátok három árva:
Kelljen, kelljen, édesapám,
Kelljen, kelljen, édesapám,
Mert elfogyott a tűzifánk.
6. - Nem kelhetek, gyermekeim,
Ide fogott a főd muha.
Ide fogott a főd muha,
Nem kelhetek, gyermekeim.
7. - Kelljen, kelljen, édesanyánk,
Met elszakadt a gyászruhánk.
Kelljen, kelljen, édesanyánk,
Met elszakadt a gyászruhánk.
8. - Nem kelhetek, gyermekeim,
Ide fogott a fődmuha.
Nem kelhetek, gyermekeim,
Ide fogott fődmuha.
9. - De nyójtsa ki a zár kócsát,
Kócsaljuk ki koporsóját,
Kócsaljuk ki koposóját,
Csókoljuk meg, kezit, lábát.
10. - Tü menjetek házatokba,
Vagyon nektek mostohátok,
Vagyon nektek mostohátok,
Ki ruhát adjon rivátok.
11. Mikor fejeteket mossa,
Könnyüvel ázik orcátok,
Mikor fejért ad rivátok,
Vérvel virágzik hátatok.
12. - Mikor árván elmaradtam,
Csak két esztendőske vótam.
Csak két esztendőske vótam,
Világon semmit sem tudtam.
13. Mikor árván elmaradtam,
Csak két esztendőske vótam,
De zárvának s idegennek,
Böcsületje nincs szegénynek.
14. Met az árvát s az idegent
Még a szél es jobban éri,
Még a szél es jobban éri,
Még a nap es inkább süti.
A három árva
AZ egész magyar folklórterületen előforduló balladatípus (Vargyas 1976. II. 85.). Szövegét már Petrás is lejegyezte (Domokos 1979. 1371-1372.). Veress 1930-ban klézsei variánsát rögzítette fonográfhengerre (1989. 264-265.). Faragó József Templomfalván, Újfaluban, Lészpeden, Frumószán, Lábnikon és Nicolae Băcescuban gyűjtött változatait tette közzé (Faragó - Jagamas 1954. 116-123.). Szegő Júlia két változatát Külső-Rekecsinyben, Dobó Klára egy variánsát Újfaluban találta meg (Szegő 1988. 31-33. sz. valamint 36. sz.). Kallós megtalálta Lészpeden, Gerlénben, Bogdánfalván, Klézsén (1970. 247-260.). Szályka Rózsa is ismerte (Kallós 1973. 49-50.). Hodorog Lucának szintén legkedvesebb balladája volt. Változatát már 1955-ben lejegyezte Kallós Zoltán (1970. 78. sz.). Két változatát adatközlőnknek közzétették ugyanerre a dallamra, mely azonos a 2. számúval is (Seres - Szabó 1991. 185-186.). Az általunk gyűjtött b variánst fiatal gyoszényi lányoktól tanulta.
(Pozsony 1994: 253.)