Balladatár


Címek
1   a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Évek
1837   1839   1853   1854   1856   1857   1859   1860   1862   1863   1864   1865   1866   1867   1868   1869   1870   1871   1873   1875   1882   1894   1895   1896   1897   1898   1899   1900   1901   1903   1904   1905   1906   1914   1933   1934   1936   1937   1938   1939   1940   1942   1943   1945   1946   1947   1949   1950   1951   1952   1953   1954   1955   1956   1957   1958   1959   1960   1961   1962   1963   1964   1965   1966   1967   1968   1969   1970   1971   1972   1973   1974   1975   1976   1977   1978   1979   1980   1981   1982   1983   1984   1987   1988   1990   2013   2014   ismeretlen  

Helymutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Névmutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   w   z  

A csaplárosné leánya


Gyűjtő: Pozsony Ferenc
Gyűjtés ideje: 1978
Gyűjtés helye: Papolc
Közlő: Pozsony Ferenc
Közlés ideje: 1984
Megjelenés helye: Pozsony 1984: 147-148/53. sz.
Adatközlő neve, életkora, foglalkozása:

Jakab Matild, 36 éves



Dallam



Szöveg

- Jó estét, jó estét, csaplárosné asszonyság,
Hol van a maga lánya, eressze el a bálba.

- Benn vagyon, lefeküdt ződ paplanos ágyába,
Hogy aludja ki magát lelke nyugodalmára.

- Menjen be, költse fel, eressze el a bálba,
Piros bársony cipőjit húzza fel a lábába.

Bemenyen, felkőti, elereszti a bálba,
Piros bársonycipőjit felhúzta a lábába.

Elmentek, elmentek, el is mentek a bálba,
Az a két csángó legény rákacsint a cigányra:

- Húzzátok, cigányok, estétől szép reggelig,
Míg a babám cipője piros vérrel megtelik.

- Engedj ki, engedj ki, csak szellőzni engedj ki,
Piros bársony cipőmből piros vérem öntsem ki.

- Ne menj ki, ne menj ki, itt van a te végórád,
Itt sirat meg tégedet a te jó édesanyád.

- Leányok, leányok, rólam példát vegyetek,
Betyárlegényt, szeretőt, kettőt ne szeressetek.

Én kettőt, én kettőt, dugva százat tartottam,
Drága jó édesanyám, halálomra táncoltam.

Átkozott az anya, de még jobban az apa,
Ki egyetlen leányát elereszti a bálba.

Este ereszti el, reggelig nem is lássa,
Reggelre a leányát halva viszik már haza.



Megjegyzés

53–58. A halálra táncoltatott leány

            A legnépszerűbb magyar balladacsoport. Változatai 500 körül járnak (Vargyas 1976. II: 277–278). A ballada formailag felújult az új stílus jegyében. Moldvában is csak az első gyűjtések óta terjedt el (Kríza Ildikó 1967). Háromszék minden részén a legismertebb és a legelterjedtebb balladák egyike. Érdekes módon a magyar ajkú cigányság, mely a vidék balladaköltészetének régebbi rétegeit őrzi, kevésbé ismeri. A Fekete-ügy vidéki falvakban egyetlen adatközlőm sem ismerte azt a megoldást, hogy a leányt az ördög pusztította volna el egy legény képében.

 

(Pozsony 1984: 260–261.)