A csaplárosné leánya
Jakab Matild, 36 éves

- Jó estét, jó estét, csaplárosné asszonyság,
Hol van a maga lánya, eressze el a bálba.
- Benn vagyon, lefeküdt ződ paplanos ágyába,
Hogy aludja ki magát lelke nyugodalmára.
- Menjen be, költse fel, eressze el a bálba,
Piros bársony cipőjit húzza fel a lábába.
Bemenyen, felkőti, elereszti a bálba,
Piros bársonycipőjit felhúzta a lábába.
Elmentek, elmentek, el is mentek a bálba,
Az a két csángó legény rákacsint a cigányra:
- Húzzátok, cigányok, estétől szép reggelig,
Míg a babám cipője piros vérrel megtelik.
- Engedj ki, engedj ki, csak szellőzni engedj ki,
Piros bársony cipőmből piros vérem öntsem ki.
- Ne menj ki, ne menj ki, itt van a te végórád,
Itt sirat meg tégedet a te jó édesanyád.
- Leányok, leányok, rólam példát vegyetek,
Betyárlegényt, szeretőt, kettőt ne szeressetek.
Én kettőt, én kettőt, dugva százat tartottam,
Drága jó édesanyám, halálomra táncoltam.
Átkozott az anya, de még jobban az apa,
Ki egyetlen leányát elereszti a bálba.
Este ereszti el, reggelig nem is lássa,
Reggelre a leányát halva viszik már haza.
53–58. A halálra táncoltatott leány
A legnépszerűbb magyar balladacsoport. Változatai 500 körül járnak (Vargyas 1976. II: 277–278). A ballada formailag felújult az új stílus jegyében. Moldvában is csak az első gyűjtések óta terjedt el (Kríza Ildikó 1967). Háromszék minden részén a legismertebb és a legelterjedtebb balladák egyike. Érdekes módon a magyar ajkú cigányság, mely a vidék balladaköltészetének régebbi rétegeit őrzi, kevésbé ismeri. A Fekete-ügy vidéki falvakban egyetlen adatközlőm sem ismerte azt a megoldást, hogy a leányt az ördög pusztította volna el egy legény képében.
(Pozsony 1984: 260–261.)