Balladatár


Címek
1   a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Évek
1837   1839   1853   1854   1856   1857   1859   1860   1862   1863   1864   1865   1866   1867   1868   1869   1870   1871   1873   1875   1882   1894   1895   1896   1897   1898   1899   1900   1901   1903   1904   1905   1906   1914   1933   1934   1936   1937   1938   1939   1940   1942   1943   1945   1946   1947   1949   1950   1951   1952   1953   1954   1955   1956   1957   1958   1959   1960   1961   1962   1963   1964   1965   1966   1967   1968   1969   1970   1971   1972   1973   1974   1975   1976   1977   1978   1979   1980   1981   1982   1983   1984   1987   1988   1990   2013   2014   ismeretlen  

Helymutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Névmutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   w   z  

A befalazott tolvaj


Gyűjtő: Ráduly János
Gyűjtés ideje: 1969-07-31
Gyűjtés helye: Kibéd
Közlő: Ráduly János
Közlés ideje: 1975
Megjelenés helye: Ráduly 1975: 85-86/49. sz.
Adatközlő neve, életkora, foglalkozása:

Simonfi Dezsőné Madaras Zsuzsa, 69 éves



Dallam



Szöveg

 Vót egy tolvaj, aki sok mindeneket csinált, aztán elfogták, s béfalazták négy fal közi, ahol csak állni tudott. Akkor fújta az éneket:

Nem magamtól jöttem ide,
Kilenc zsandár kísért ide.
Kilenc zsandár, csuhaj, kísért ide,
Hat kőműves rakott ide.

Szépen kérem az urakot,
Engedjenek bár egy napot.
Ha egyet nem, csuhaj, bár egy felet,
Hogy írjak egy bús levelet.

Hogy írjak egy bús levelet,
Az én bús feleségemnek,
Az én bús feleségemnek,
S a hat árva gyermekemnek.



Megjegyzés

49. A befalazott tolvaj

            Eddigi ismereteink szerint a hős befalazásának motívumát epikus énekköltészetünkben csak A falba épített asszony című balladatípusunk változatai őrizték. Íme, a folklór mélyéből most előkerült még egy, A befalazott tolvaj balladája, mintegy azt bizonyítva, hogy a befalazás motívuma a népköltészetben nagyobb közkedveltségnek örvendett, mint ahogy azt eddig sejteni véltük.

            Az adatközlő az éneket gyermekkorában tanulta az édesanyjától. „Édesanyám sokszor fútta vót esténként. Régebb többször énekeltem én is, de már rég nem énekeltem, nem tudom végiga szöveget se” – mondta. Valóban, töredékes változat, hiányzik az eleje. „Hosszabb vót, de csak ennyit tanultam meg belőle” – nyilatkozta az adatközlő. Régiségére utal az a tény is, hogy a balladahős első személyben mondja el a történetet. Tehát leginkább siratóballadáinkkal tart rokonságot. Kibéden más senki nem ismeri. Kikérdeztem például a helyi 10 osztályos általános iskola összes tanulóit, mintegy 310 gyermeket, de nem is hallottak róla. Így hát jó lenne másutt is a nyomába szegődni, hátha újabb változatai kerülnének elő.

(Ráduly 1975: 180.)